Dr. Orbán József egyetemi tanár (PTE-PMMIK) kutatásai alapján, melyet ezúton is köszönünk
A nanotechnológia építőipari alkalmazási lehetőségeit áttekintve talán a hőszigetelés az a terület, ahol legszembetűnőbb az eltérés a normálméretű- és a nanoszerkezetű anyagok tulajdonsága és viselkedése között. Ugyanis a nanoméretű pórusossággal rendelkező hőszigetelő anyagokban már nem a megszokott módon érvényesülnek a hő terjedésével kapcsolatos törvényszerűségek és összefüggések. Például, a nanoméretű porozitás esetén, az anyag hővezetési tényezője, már nem arányos a testsűrűséggel, mint ahogy ezt a legtöbb építőanyag esetében tapasztaljuk. Továbbá egy nanotechnológiával létrehozott hőszigetelő szerkezet hővezetési ellenállását nem lehet egyszerű számítással meghatározni az anyagvastagság és a hővezetési tényező hányadosával. Mindezek az eltérő hőszigetelési tulajdonságok csak fokozódnak, ha az anyag hőszigetelését nem a pórusrendszerébe bezárt levegő adja, hanem egy vákuumtér, mint ahogy a TSM Kerámia esetében is.
A TSM Kerámia mikroszkopikus méretű (0,03-0,08 mm-es), belül üres, vákuumizált kerámiagömböcskéket tartalmaz, melyek egy folyékony, szintetikus kaucsukot, akrilos polimereket és szervetlen pigmenteket tartalmazó elegyben oszlanak el.
Ezeket az üreges golyócskákat magas hőmérsékletű kerámiaolvadékból állítják elő, és lehűlésüket követően a belsejükben viszonylagosan vákuum alakul ki. Ezekben a mikroméretű vákuumterekben már nem a megszokott módon érvényesülnek a hő terjedésével és vezetésével kapcsolatos törvényszerűségek.
Összetétele miatt szigetelésünk kemény, ugyanakkor rugalmas lesz. Nem fordulhat elő az, hogy egy rongálástól, vagy akaratlan ütéstől szigetelésünk oly mértékben sérüljön, hogy az minőségi romláshoz vezessen.
